Manapság egyre többen gazdasági számítások végzésével próbáljuk az összes létező kiadásunkat kordában tartani. Mindig megnézzük egy nagyobb kiadás előtt, hogy az vajon megéri-e. Régebben sokkal kevesebbet foglalkoztunk a számolgatással, de ahogy nőnek egy családban a kiadások, úgy nő az igény a költségtakarékos megoldásokra. Nagyon sokan tudnak pozitív döntést hozni ezekben a helyzetekben is.

Egy kút fúrása maga a befektetett tőke, de mi van a hozadékkal. Azaz azzal, hogy a kút használatból milyen további előnyöket kovácsolhatunk? Meg kell nézni, hogy egy hónapban mennyit locsolunk a kertben, mennyit mossuk az autót. Ha egy alapos számítást végzünk, akkor nagyon gyorsan rájövünk, hogy bizony a fúrt kút megtérül, jócskán. Ezt akár 2-3 éven belül realizálhatjuk is. Ha viszont ipari felhasználású a vízmennyiség, akkor más a helyzet, de ott is gyors megtérülési idővel lehet számolni. Ott akár 1 hónap alatt is megtérülhet a kútba ölt pénz.

A fúrt vízkút megépítésére körülbelül elköltünk 200 és 500 000 forint közötti összeget. Megvásároljuk hozzá a gépészeti anyagokat és beüzemeltetjük a kutat. Miután ez megvan, ölbe tehetjük a kezünket és az elkövetkezendő 6 évben még hasznot is termel számunkra a kút. Ha meg úgy döntünk, hogy idősebb korunkban őstermelőként kertünkben nevelgetjük a palántákat, akkor nem kell a csekély nyugdíjunkból még a kútfúrásra is költenünk.

1. A kút homokol – Rögtön a kútfúrás után ez még teljesen természetes jelenség. Erre mondják azt, hogy a kutat „járatni„ szükséges. Fontos, hogy szűrőt kell építeni a folyásirányba, amit gyakran kell figyelni és tisztítani. Ha a homokolás tartósan fennáll, akkor érdemes beépíteni homokleválasztó berendezést, ami gyakorlatilag kicentrifugálja a homokot a vízből.
2. Nem megfelelő a hozam – Ebben az esetben ciszterna építésére van szükség, amibe átszivattyúzzák a vizet, ahonnan pedig egy nagyobb teljesítményű szivattyúval kell ellátni a az öntözőhálózatot.
3. A kút nem a meglévő öntözőrendszer vízigénye szerint töltődik újra – Ez esetben az öntözési zónák között kell hagyni valamennyi időt, vagy több részletben kell megoldani az öntözést.
4. Gázos víz – Ebben az esetben mély kútszivattyút kell alkalmazni, mivel azok elmerülnek, és nem lépnek fel szívási gondok. Önfelszívó szivattyúk is használhatók, mivel azok kidolgozzák magukból a gázbuborékokat.
5. Algás a víz – szűrővel orvosolható a probléma, kivéve a fonalalga esetében, azt csak homokszűrővel lehet kiküszöbölni.

Bár szinte lehetetlennek tűnik a cím ellenére, állítólag mégsem az. A cikk írója mérget nem merne venni rá, hogy sikerülhet, de vállalkozó szelleműek bátran próbálják meg!

Egy ásónyit ássunk ki a földből, és egy kb. 50 centis 40-es műanyag csövet fogjunk be a fúrógépbe! A műanyag cső lesz a fúrószerszám, aminek a végét levágtuk 45 fokban. A műanyag csövet fúrjuk le a géppel.

Tegyünk az ásónyomba egy 110-es, 50 cm-es csövet, bele egy 110/50-es T idomot! Ennek kifolyásához tegyünk egy legalább 50 literes műanyag ládát!

Helyezzünk a vízzel teli ládába egy búvárszivattyút, és kössük össze a kivezetését egy 40-es 90-fokos műanyagsarokkal, melyhez tegyünk egy menetes toldót, valamint egy kb. 3 méteres locsolócsövet.

Indítsuk el a szivattyút, és a fúróként működő csövet mozgassuk jobbra-balra, és nyomogassuk lefelé is! A víz a 110/50-es csövön a kimosott homokkal együtt vissza fog folyni a ládába.

Időnként álljunk meg, és hagyjuk, hogy a víz kiöblítse a talajréteget, mind e közben mozgassuk fel-le irányba a fúróalkalmatosságunkat!

Miután az első kétméteres cső lement, melegítsük hőlégfúvóval a következő csövet, és az előző cső végét kenjük be műanyagragasztóval, és illesszük rá a következő csövet. Csatlakoztassuk a szivattyút, és így haladjunk egyre lejjebb és lejjebb!

Talajvíz – Ez az első vízadó réteg a talaj felszíne alatt közvetlenül. A talajvíz csupán öntözésre alkalmas, vagy ipari célokra, ivóvíznek nem alkalmas, tekintve, hogy a felszínről leszivárgott szennyeződéseket tartalmaz

Rétegvíz – A talajvíztől ( azaz az első vízadó rétegtől) vízzáró réteggel elkülönülő vízadó réteg a rétegvíz., mely akár egy, akár több rétegből is állhat. A szennyeződésektől sokkal jobban védett rétegről van szó, akár ivóvíz minőségű is lehet.

Fúrótorony – a kútfúráshoz speciálisan kialakított eszköz, melynek segítségével furatot képeznek a földbe, amely furatból lesz a kút.

Vert kút – Egy hosszú csövet, – melynek oldalai lyukasak – levernek a földbe, és a lyukakon keresztül fog befolyni a víz, melyet szivattyúval hoznak felszínre.

Ásott kút – nagyanyáink kerekes kútja, melyet ásással alakítottak ki, s több hónapon át tartó munkafolyamat végén lett egy ásott kutunk, melynek vízhozama jelentősen függ a csapadék mennyiségétől és az időjárástól. Ma már emberi fogyasztásra nem alkalmas ezen kutak vize.

Az egyik legfontosabb különbség az ásott és a fúrt kutak között, hogy a kútfúrás az olcsóbb megoldás!

A másik fontos különbség, hogy a fúrt kút folyamatos vízadásra képes, nyári időszakban is, ellenben az ásott kút a nagy kánikulában, csapadékmentes időszakban, végső esetben akár ki is apadhat.

Míg a kútfúrás néhány nap alatt elkészül és gyakorlatilag rögtön használható, addig a kútásás több hetes, vagy akár több hónapig is eltartó munka lehet.

A kútfúrás esetében nincsenek járulékos plusz költségek, mint például a föld elszállítás, kútgyűrű, valamint a daruzás költsége.

A fúrt kútban tisztább vizünk lesz, mint az ásott kútban, és nem telik fel homokkal. Az ásott kút idővel feliszapolódik, amit bizonyos időközönként emberi erővel kell megtisztítani, ami nem olcsó munka.

A fúrt kúttal mélyebbre tudunk menni, míg az ásott kúttal kevésbé. Az ásott kút vize ebből adódóan kevésbé lesz egészséges, emberi fogyasztásra alkalmas, mint a fúrt kút vize.

A fúrt kutat, – különösen a nagy átmérővel rendelkezőt- szükség esetén tovább lehet fúrni szakszerűen, ellenben az ásott kúttal, amibe nem lehet belefúrni.

Amennyiben a rétegvízből nyert vizet emberi fogyasztásra szeretnénk használni, akkor muszáj azt a vizet valahogy bejuttatni a lakásba, azaz ki kell építeni valamiféle csőrendszert, vagy vezetéket, aminek segítségével a kútfúrás terméke eljut a poharunkig.

Ehhez szükség lesz szivattyúra, csövekre, különböző szerelvényekre, hidrofor tartályra és nyomáskapcsolóra. Amennyiben áramláskapcsolóval vezérelt a szivattyúnk, abban az esetben csak kevés anyagot kell beépíteni a rendszerbe, viszont minden egyes csapnyitáskor be fog indulni a szivattyú.

A hidrofor tartályos megoldás esetében kisebb mennyiségű vízfogyasztás esetén, mint például a WC-öblítés, nem fog bekapcsolni a szivattyú. Hosszabb időn át tartó vízelvétel esetén azonban folyamatosan fog működni a szivattyú, és állandó nyomást fog biztosítani.

Kútfúrás után tehát így lesz kútvíz a lakásban. Azonban ha odabenn vezetékes vizet használunk, és a kútfúrás csak az öntözés, valamint az állatok ellátása miatt történt, akkor nincs szükség a fenti plusz beruházásokra.

Először is fontos tudni, hogy a kútfúráshoz minden esetben szükséges engedély. Azok a fúrt kutak, melyeket lakossági felhasználók rendelnek, nagyrészt talajvizes kutak.

Legelső lépésként meg kell terveztetni szakemberrel a kutat, az elkészült tervet pedig be kell nyújtani az illetékes szakhatóság felé. Ez magánszemélyek esetében ( max.30 m kút esetében, max. évi 500 m3 vízvétel) a település önkormányzatának hatáskörébe tartozik. Az engedély feltétele, hogy a vizet saját háztartáson belül használjuk fel.

A kútfúrás tekintetében az engedély várhatóan egy hónap alatt megérkezik, a költsége százezres nagyságrendbe tartozik. Ezt követően semmiféle egyéb költségünk nincs a víznyerés tekintetében.

Amennyiben nem talajvízkút engedélyre van szükség, hanem ivóvíz minőségű rétegvízkút engedélyt szeretnénk, akkor az engedélyért a Zöld hatósághoz (területileg illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség) kell fordulni.

Nem csak a kútfúrás engedélyköteles, hanem annak elkészülte utána a használatáért is engedélyért kell folyamodnunk. Ez a kútlétesítési és üzemeltetési engedély. ezt követően vízórát kell szereltetni, és úgynevezett bányajáradékot kell fizetnünk a Magyar Államnak. Még ez is csak töredéke a vezetékes víz árának.

Ha azt szeretnénk, hogy az udvarunkban saját kutunk legyen, akkor ásatnunk kell egyet. Legalábbis régen a kútásás volt az egyetlen módszer. Ma, ha kútban gondolkodunk, akkor több lehetőségünk is van.

Kút kialakítására ugyanis 3 lehetőségünk van:

• kútverés
• kútásás
• kútfúrás

Kútverés esetén egy hosszú vascsövet vernek a földbe, melynek oldalán lyukak vannak. A csövet a talajvíz szintjéig verik le, az pedig a lyukakon át feltöltődik vízzel. Ez a módszer csak kis vízhozamot tud elérni, és csupán talajvizet hoz felszínre. Öntözésre alkalmas.

Kútásás az, amit nagyszüleink idejéből ismerünk, amiről a kerekes kút juthat eszünkbe, amiből talán mi magunk is húztunk már vizet gyermekkorunkban. A kútásás hosszú folyamat, hónapokat is igénybe vehet. Falát régen téglával, ma kútgyűrűvel rakják ki, a mélysége pedig a talajvíz szintje alá hatol. Vízszintje függ a csapadékmennyiségétől, így az erősen ingadozó, akár ki is száradhat a nyári nagy melegben. Mivel a felső talajvizet gyűjti össze, emberi fogyasztásra nem igen alkalmas.

A kútfúrás során egy erre a célra kifejlesztett fúróval készítenek furatot a földbe. A fúrt kút akár száz méternél mélyebbre is hatolhat, ahol már képes ivóvíz tisztaságú rétegvizet is gyűjteni, ráadásul nagy mennyiségben is akár.