Az ásott kutak ideje leáldozóban van helyettük érdemesebb a kútfúrás mellett dönteni. Nagyon sokan keresik fel a szakembereket azzal, hogy az ásott kút tisztítása szükséges. Régen az ásott kutak a következőképpen készültek. Kiásták a gödröt, itt az oldalfal még stabil volt. Egy háromlábú csiga segítségével lehelyezték a kútgyűrűket, amiket egymásra pakolgattak. Utána a gyűrűk szélére minden esetben gyöngykavicsot szórtak, hogy ne tapadjon fel a homokos, agyagos lyukfalra. Ezután az alsó gyűrű vágó éle alatt megkezdték a lyuk mélyítését. A csiga segítségével húzták fel folyamatosan a felesleges földet, amit kitermeltek az ásás során. Ezeket a kutakat akkor ásták, amikor aszályosabb volt az időszak, mert ilyenkor a talajvíz is alacsonyabban volt, így a kút a többi időszakban bő vizű, kútként tudott üzemelni. A kutakat mielőtt átadták volna kimerték vagy esetleg kiszivattyúzták. A kutakból a tulajdonosok általában vödörrel merték a vizet, de már léteztek akkor is kisteljesítményű szivattyúk. Eltelt azóta körülbelül 50-60 év és ezekbe a kutakba bekerültek a nagy vízhozamú szivattyúk. Sajnos az ilyen kutak tulajdonosainak üzenjük, hogy ezek a kutak leginkább a vödrözésre lettek kitalálva és nem a szivattyús rendszerekhez. Nagyon sok esetben eldugítják a szivattyút, amely akár a szivattyú végső tönkremeneteléhez is vezethet. Érdemes a kútfúrás mellett dönteni ezekben az esetekben is, amikor nagyobb hozamú vízre van szükségünk és nem szeretnénk két havonta új szivattyút vásárolni.

Amikor minden engedélyünk megvan és a kútfúrás is a végéhez közeledik, akkor el kell döntenünk, hogy milyen szivattyúra lesz szükségünk. Ezt jó esetben a kútfúró szakember fogja eldönteni, hiszen ő ehhez sokkal jobban ért, mint mi laikusok.

A fúrást követően tisztítószivattyúzásra kerül sor először. A fokozatosan növelt kiszivattyúzott vízmennyiség segít a tisztításban, hiszen felszínre kerül a homok. Ezért is hívjuk ezt a részt homokolásnak. Ezt egészen addig kell végezni, amíg nem látjuk elég tisztának a vízhozamot. Ezzel a módszerrel tudjuk meg azt is, hogy mekkora a fúrt kút vízhozama. Az ivóvízben maximum 50 g/1 köbméter homoktartalom lehet. Ezután következhet az üzemi vízszint meghatározása és csak most derülhet ki mindenki számára, hogy milyen szivattyút kell vásárolni. Tehát láthatjuk, hogy nem a szivattyúhoz fúrjuk a kutat, hanem a kúthoz vásároljuk meg a szivattyút. Nem szabad előre beszerezni a szivattyút. Ha 6 méternél is mélyebben találjuk meg az üzemi vízszintet, akkor búvárszivattyúra lesz szükségünk. Ha nem éri el a 6 métert, akkor jöhet az önfelszívó szivattyú. A búvárszivattyúk nem tartoznak az olcsó tételek közé, de higgyük el, hogy be fogják hozni az árukat. Alul méretezett szivattyúval nem sokra fogunk menni, és a túlméretezett sem nyerő, így ennek megállapítása csakis szakember segítségével történhet. A szivattyú megvásárlásakor arra is figyeljünk, hogy a kiválasztott szivattyúnak legyen alkatrész utánpótlása, hogy baj esetén meg lehessen javíttatni.